Az őszinteség jelentősége a házasságban
"Talán ez az egyik legizgalmasabb dolog. Amikor egy ember levetkőzik előtted, nem durván a bőrét mutatva meg, hanem a lelkét: finoman kibújik a valamelyik rárakódott szerepéből. Ez az igazi meztelenség, az őszinteség.". Berniczky Konkoly Edit
A társadalom legkisebb EGY-sége a házasság, a család. Az igazán jó házasság őszinteségre, és egymás iránti feltétlen bizalomra kell, hogy épüljön, ez kellően jó alap egy hosszú távú kapcsolathoz, amit már a házasság előtt szükséges megalapozni. A hazugság és a titkok, mérgek, melyek a lélekre hatva, megölik a kapcsolatot. KÉT-séget támasztanak és kettészakítják a harmóniát.
Amikor egy házasságba belépünk, alapvető elvárásunk párunkkal szemben, hogy őszinte legyen hozzánk, ne legyenek titkai, meséljen el mindent, ami számunkra fontos lehet. Ha elég nagy a szerelem, akkor úgy érezzük, hogy mi is mindent elmondhatunk, amit gondolunk, érzünk, ami történt velünk. Sajnos azonban a mai világban a valóban őszinte ember nem érvényesül, és hamarabb szerez haragosokat, mint barátot. A hazugság olyan, mintha hátba szúrnának, az igazság meg, mintha hasba. A hazugság, a „jogi értelemben” vett kiskapu, amivel az illető elkerülheti a kényelmetlen szituációkat, a számonkérést.
Az ember alapvetően őszinte lényként jön a világra. Gyermekként eleinte kimondunk mindent, amit érzünk, gondolunk. Azután erről gyorsan leszoktatnak a szüleink, - mert nem illik ilyeneket mondani, meg azt te nem jól látod, az nem úgy van – és, ha megkérdezzük miért, akkor a válasz vagy egy egyszerű „csak”, vagy azt mondják, hogy azért, „mert”, és te azért nem érted, mert még buta vagy! Később az emberpalánta szépen megtanul hazudni, hogy elkerülje a kellemetlenségeket, a felelősségre vonást illetve így könnyebben juthat előnyökhöz. Valljuk be, gyakran az igazság jobban tud fájni, mint a kegyesnek nevezett hazugságok. Ugyanakkor a hazugságokra előbb, vagy utóbb fény derül.
Az esküvőt követően, általában egy újabb probléma merül fel. A szerelem, az egymás iránti vágy, szenvedély képes elvakítani. Sokszor párunkban egy idealizált személyt látunk, mert a szerelem rózsaszín köde akadályoz a tisztánlátásban és valljuk be, talán ez teszi olyan meséssé, álomszerűvé a szerelmet. Az érem másik oldala pedig az, hogy a szerelmesek a kapcsolat elején ritkán merik saját magukat adni, igyekeznek kideríteni társuk elvárásait és annak megfelelni. A legkülönbözőbb praktikák kerülnek elő, hogy megszerezzük a vágyott partnert. Csakhogy ez egy tévút, ez csak egyfajta birtoklási vágy, ami fogyasztói társadalmunk alapjaira épül. Ennek mellékterméke a féltékenység, a tulajdonunk féltése. Ám tudnunk kell a párkapcsolat nem birtokviszony, hanem két egyenrangú lélek törekvése a harmóniára, a boldog életre.
A párkapcsolatok jelentős részénél, az úgynevezett udvarlási szakaszban, nem vagyunk saját magunk, nem adjuk magunkat, rejtőzködünk. Szerepeket veszünk fel a párunk kedvéért. Olyan az egész, mint egy színház, és az előadás vége, - a házasság - amikor a színészek lemossák magukról a festéket és visszaesnek a saját szerepükbe. Csakhogy erre a társunk nem számít, ezért ez az komoly konfliktusok lehetőségét rejti magában. Abból indul ki a jó partneri viszony, hogy ismerlek, ismersz, akkor itt képtelenség, hogy valami rosszul süljön el. Ám érett fejjel belegondolva, az emberek 99 %-a saját magát sem ismeri, csak egy kialakult hitrendszerben él, amire a társadalom megtanította.
Az együtt járás során meg kell ismerni egymás emberi tulajdonságait, mert a felületesség később nézeteltéréseket okoz. Ha a két fél alapvetően eltérő gondolkodásmóddal, hozott hitrendszerrel rendelkezik, ha mások egymás iránt az elvárásaik, akkor, az hosszútávon nem fog működni. Persze a jó párkapcsolatban csiszolódunk, változunk a párunk kedvéért, de csak annyit, amennyi nem kényelmetlen. Az pedig, hogy valaki megváltoztassa, kijavítsa a másik rossz tulajdonságait, már csírájában elvetélt gondolat.
Az őszinteség kölcsönösen kötelező egy párkapcsolatban. A párunk számunkra a legfontosabb bizalmasunk, akivel olyan dolgokat is megosztunk, amiről senki másnak nem beszélnénk. Lényeges tisztázni magunkban is, hogy a családi hierarchia a házassággal megváltozik, a kettőnk és később kiscsaládunk életébe senki külső személy nem szólhat bele, számunkra a választott családunk prioritást kell, hogy élvezzen, különben a kapcsolat egysége, harmóniája felborul. Fontos, hogy a házasfelek kizárják a külső irányítást, családtagok, barátok, munkatársak beleszólását. A közös életüket érintő összes eseményt, információt feltétlenül meg kell osztaniuk egymással.
Alapvető, hogy még a házasság előtt kiderüljön hogy a számunkra fontos dolgokról hasonlóan vélekedünk-e? Képesek vagyunk-e a felmerülő véleménykülönbségeket áthidalni, tolerálni.
Ehhez nagyon sokat kell beszélgetni, minél több érzést, velünk történt eseményt megosztani társunkkal, hogy ennek tükrében megláthassa valódi énünket. A szerepjátszás, a titkok, hazugságok nem vezetnek sehova, sőt megmérgezik a kapcsolatot. Az elejétől kezdve őszinteségen alapuló együttlét, kellő talajt nyújt egy boldog, kiegyensúlyozott házassághoz.
Aranyosi Ervin
Életviteli és házassági tanácsadó
ARCADIA IRODAHÁZ
1043 Budapest, Lórántffy Zsuzsa utca 15/B II.em. 206.
Telefon: +36-30/520-1113
E-mail: aranyosiervin@gmail.com
Weboldal: http://parkapocs.blog.hu
