„De jaj, a szerelemnek múlnia kell
S ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él…”
(Sztevanovity Dusán: A szerelemnek múlnia kell – részlet)



     Sokan hisznek abban, hogy párjukat képesek, - természetesen a közös célok érdekében - megváltoztatni. Sajnos, ez egy tévhit. Persze, némi manipulációval és persze kedvességgel, szeretettel, bizonyos előnyök ígéretével, mely számára hasznos, rávehetünk bárkit, hogy olyan életet éljen, ahol a megrögzött tulajdonságait a szőnyeg alá söpri, de ez az állapot sohasem tartós, és a „megváltoztatott” félnek többnyire kényelmetlen.

   Amikor még tombol a szenvedély, amikor minden áron szeretnénk a párunk kedvében járni, akkor felvállaljuk, hogy eljátsszuk a hitrendszerünktől idegen szerepet is. Az elején még nagyon fontosnak érezzük, hogy imádottunk mosolya felhőtlen legyen, akár még szerepjátszásra is hajlandóak vagyunk. Ez a szerep azonban egy idő után terhes kezd lenni. Sokan már a nászéjszakát követően, visszaveszik a „régi gúnyát”.
  
     Ez nagyon kellemetlenül tudja érinteni a „megváltoztató” felet. Többnyire ezt szó nélküli duzzogással veszi tudomásul, esetleg elhangzik a „Már nem szeretsz engem…” lemez első száma is, amit a másik nem igen fog érteni, értékelni.
    
     Mint a téma szakértője, természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a párkapcsolatokat milyen szinten veszélyezteti, borítja fel, a szenvedély elmúltát követő visszahúzódások, milyen mélyen hatnak a szembesülések az idealizált társ és a velünk immár együtt élő, „földre szállt” ember közötti különbség megnyilvánulása. Ilyenkor egyre több sérelem halmozódik fel és bizony az alkalmazkodás és a tolerancia, egyre nagyobb tehernek bizonyul.
    
   A pár egyik fele, aki nehezebben viseli ezt a megváltozott állapotot, többnyire ilyenkor érzi úgy, hogy valamit lépni kell. Vagy megjavítani, ami elromlott, bár többnyire a miértet nem értve ez igen nehéz, vagy hoz egy elhatározást, és úgy dönt, hogy nem csinálja tovább, és válni akar. (A harmadik véglet, amikor máshol kezdi az egyik keresni, vagy éppen mind a kettő, az elhidegülés előtti érzéseket, élményeket, örömöket – ez azonban már a megcsalásos esetek kategóriája, amiről majd később, egy másik cikkben fog még szó esni.)

   - Lehet-e ilyenkor segíteni a kapcsolaton? Erre a kérdésre egyértelműen igen a válasz. Az viszont egyértelmű, hogy külső segítségre szorulnak a párok. Rosszabb, amikor rokonokhoz, bizalmas barátokhoz fordulnak, mert a saját kapcsolatán kívül, a mások kapcsolatához mindenki tud „okos” tanácsokat adni, azért a tapasztalat szerint ez sosem működik. Ennek elsődleges oka az érintettség és az elfogultság.

   Párkapcsolati tanácsadáskor, - kivéve hacsak nem egyéni tanácsadást végzünk, (többnyire akkor, amikor a másik fél nem kíván részt venni a kapcsolat javításában, vagy nem hisz a javulásban) - azért nem is hallgatjuk külön-külön meg a feleket, mert a cél kettős. Egy részt ne legyünk részrehajlóak, elfogódottak az egyik, ítélkezők a másik fél irányába. Másrészt a tanácsadás során, szeretnénk, ha a páros képes lenne egymásra hangolódni, érzéseikről nyíltan, szeretettel beszélni, a másik iránt pedig teljes figyelemmel lenni.

   - Ha elmúlt a szerelem, meghalt a kapcsolat? Nem szó sincs róla!
Amerikai kutatók szerint a szerelem nem tart örökké, sőt években mérve is rövid életű, maximum két év. Viszont egy jó párkapcsolatban a kölcsönös szeretet, tisztelet veszi át a helyét. Valójában a szeretet elegendő összekötő kapocs (párkapocs!) ahhoz, hogy a párkapcsolat hosszú ideig egyben maradjon.
Folytatjuk....

Aranyosi Ervin
párkapcsolati Coach,
házassági tanácsadó
Tel: 06-30/520-1113